SKALA: A csernobili irányítórendszer

A 60-as évek végén a Szovjetek számára nyilvánvalóvá vált, hogy az atomenergia elterjedése nem lehetséges megfelelő automatizálás nélkül. Az akkor elérhető VNIIEM-3, egy 24bites számítógép, ami képes volt feldolgozni azt az analóg jelmennyiséget, amit az akkori ipar követelményei elvártak. Vegyi üzemek és fémipari öntödék használták ezt a típust, amiből később kifejlesztették a V-3M UVM vezérlő számítógépet.

A fejlesztés nagy sikerrel járt. Főleg az újonnan bemutatott közös adat busz könnyen bővíthetővé tette a gépet. A nyomtatott áramköri lapok gyártás technológiája is fejlődött, mivel megduplázták az érintkezők számát a paneleken. A hűtésre is nagy figyelmet fordítottak a mérnökök. A tápegységet továbbfejlesztették és ennek köszönhetően nagyban nőtt a megbízhatóság. A B-3M fejlesztett változat meteorológiai feladatokat kapott és a szovjet űrprogram során többször is bizonyított.


A 60-as évek végén, megkezdődött az RBMK reaktorok fejlesztése. Nem volt kérdés hogy a BVM-3M számítógépet szeretnék használni prototípusként. A 70-es évek elején indult a nagyszabású automatizálási projekt a leningrádi RBMK reaktorban, és létrejött a SKALA-PRIZM szoftvercsomag. A kor színvonalához képest meglepő volt, hogy a kezdetektől fogva virtuális gépekben és homokozókban gondolkodtak. Az alrendszerek egymástól elszeparáltan futottak, ami sokkal stabilabb működést eredményezett.

Sajnos, a sebessége nem volt az igazi. Egyes források szerint elméletileg 47 másodperc alatt képes lett volna előrejelezni a vészhelyzeteket, de a valóságban akár 15 percre is szüksége volt a gépnek az adatok kiértékeléséhez, emiatt az emberi felügyeletet nem lehetett nélkülözni. A csernobili 4-es blokk esetében több mint 4000 input állt rendelkezésre a reaktivitás kiszámítására. A rendszer egyébként legalább 12000 paramétert figyelt. A bizalom még nem volt teljes, így az operátorok képesek voltak az automatikus leállítórendszer kiiktatására néhány terminál megpatkolásával. Erről az akkori vezetés tudott, és engedélyezték a beavatkozást bizonyos helyzetekben.

Az újabb blokkok már a TITAN (SM-2M) rendszert használták. A 3. generációs számítógépeken a PRIZM 3 perc alatt futott le. Az összes beérkező analóg és digitális jelet kevesebb mint 10 másodperc alatt képesek értelmezni.



Az M4 sorozatú gépek majdnem 30 évig szolgálták a katonaságokat, meteorológiai állomásokat, műhold követő rendszereket. Az egy ciklusban történő logikai és vezérlő műveletek futtatása évekkel megelőzte az RISC (ARM) processzorokat. Továbbá alkalmaztak a matematikai műveletek hardveres gyorsítására szolgáló segéd processzorokat is. A valósidejű rendszer egyébként rendelkezett egy kifinomultnak mondható megszakítás kezeléssel is, ami 3 ciklus késdelemmel képes volt reagálni a bejövő kérésekre.

Érdekességek


Szovjet memória modul, szó szerint hard-coded.

A rendszer kézzel készült, ferrit gyűrűs memória modulokat használt. Külső adattárolásra mágnesszalagokat alkalmaztak. "Saját" fejlesztésű KR-580, KR-1810 (Intel 8080, Intel 8086) processzorokat alkalmaztak. Egy M4-2M+M4-3M számítógép akár 400 000 műveletre is képes volt másodpercenként. A meghibásodások között eltelt átlagidő pedig 700 óra körül alakult.

 Tipp: RBMK Emulátor letöltés

 Támogatás: PayPal

 Források: