Az HBO Chernobyl sorozatának köszönhetően tömegekhez jutott el a csernobili katasztrófa története. Ismerve a szovjet rendszert nem meglepő, hogy korábban is eltussoltak néhány apróságot.
1982 Szeptember 9-én az 1. blokkban történt egy apró jelentéktelen baleset. Az egyik
csatorna leolvadt az RBMK 1000 reaktorban. A sorozatban is látott tartálykocsik mosták az
utakat, és a legnagyobb kellemetlenség az volt, hogy a játszótereken
lecserélték a homokot. 1986 Április 26-án szombaton délután aztán megszólalt a klasszikus zene minden rádió csatornán. Szergej tudta, valami hatalmas baj történt a Szovjetunióban. Amikor meghalt a párt egyik tagja, vagy katasztrófa történt megszokott volt a klasszikus zene sugárzása. Később megpróbálták befogni a külföldi rádiókat és észrevették, hogy csúcsra vannak járatva a zavaróadók. Annyit sikerült elcsípni, hogy maradjanak otthon és zárják be az ablakokat.
1986 Április 27-én valóban nem lehetett elérni telefonon az erőművet, ami alapján páran sejtették, hogy komoly és nyakig ér a pizdec. Sokan azért nem estek rögtön pánikba, mert Szergej ismerőse szerint már megszokták, hogy egy-egy húzósabb nap után habos vízzel mossák az utakat Pripyatban. Szergej először úgy gondolta, ismerőse biztosan csak túloz. Aztán megismerte Yuri Andreyev műszakvezetőt, aki a katasztrófa előtt délelőttös volt az erőműben. Visszaemlékezései szerint másnap a feleségétől tudta meg, hogy azt pletykálják nem szerencsés zöldséget vásárolni. Az erőmű felrobbant, és emberek haltak meg. A beszélgetést hamar rövidre zárta Yuri: A robbanás teljességgel lehetetlen, nem szabad minden butaságot elhinni. Teljesen normális ha néhanapján kijut ez az, hisz mindenki hibázhat. Minden rendben lesz. Az ablakon kinézve meglátta fényes nappal vonulni a tartálykocsikat, de ennek sem tulajdonított túl nagy jelentőséget.
Szergejnek maradnia kellett, mert akkor volt 10. osztályos. A szovjet rendszerben 6 napot jártak iskolába és a robbanás napján Ő is iskolában volt. Ha nem fejezi be sikeresen az évzáró vizsgákat, akkor megbukik. A záróvizsgát pedig némi nukleáris katasztrófa miatt nem fogják elhalasztani. Nem volt sok jódtabletta raktáron, úgyhogy sokan a jód ampullákat kezdték fogyasztani. Mivel ezeket sebek fertőtlenítésére használták, egyre többen betegedtek meg a fogyasztásuk miatt, ami tovább fokozta a pletykák terjedését. Május 1-et pedig nem lehet elhalasztani. A párt megparancsolta, hogy ez nem lehet kérdés, a munka ünnepét márpedig megfogjuk ünnepelni, ellenkező esetben hamar megismerhetik haverunkat B-t KGB-t. Szergej aznap is Kijevben volt, körülbelül ~24 REM sugárdózist szenvedett el. Nagyjából ~5 REM volt a megengedett évi sugárterhelés, ha atomiparban dolgozik valaki. (LD50 ~350 REM) Óránként 1 REM már lezártterületnek minősült, és evakuálni kellett volna a lakosokat. Ehelyett megtartották a Május elsejei ünnepségeket. Eltartott még egy ideig, míg felismerték mekkora veszélyt jelent a gyerekekre sugárzás. Aztán szülei elhatározták, hogy Szergej jobb ha elutazik Leningrádba.
Megérkezett az M62 és Szergej a 11-es kocsiban kapott helyett közvetlenül a WC környékén. Az ablakokat lezárták, 50 fok szellőzés nélkül. Minden megállóban az ajtóhoz rohantak friss levegőt vételezni a következő megállóig. Amikor megérkeztek, meglepve tapasztalták minden kijevi lakosnak be sétálnia egy sugárzásmérő fülkébe. Akinek a megengedettnél magasabb értéket mértek, a ruháit megsemmisítették. Szergej cipője megsemmisítésre szorult volna. Szergej nagymamájának teljes ruházata is szennyezett volt, de nem engedhették meg maguknak, hogy ennyi ruhát csak úgy kidobjanak. Úgyhogy mosodába küldték őket. Szergej ekkor döbbent rá, hogy mekkora méretű katasztrófa történhetett, ha ilyen távol az otthontól is foglalkozni kell a láthatatlan ellenséggel.
A történet Sergei Spunikoff visszaemlékezéseiből készült.
Támogatás: PayPal
A történet Sergei Spunikoff visszaemlékezéseiből készült.
Támogatás: PayPal
Források